Juhász Gyula
2007.02.26. 14:23
Kifelé ballag már a vén diák Az életből és a melódiák Gyéren zendülnek ajkán s csendesen, De azért még pár nóta megterem.
De azért én panasszal nem vagyok, Az Isten napja néha rám ragyog, A csillagok a régi szelidek S hozzám hajolnak lassan a szivek.
Mást nem akartam, Isten a tanúm, Elhallgat immár a vád és a gúny, Mivel az értetlenség illetett, Mert úgy szerettem a szegényeket.
Magyar szegénység hű költője, én, Kitartok véled, régi jó remény, Hogy a jövendő csak nekünk terem S hogy e jövőt építi énekem!
Magyar szegénység: véget ér e tél, Lesz még itt szőlő és lesz lágy kenyér, Az igazság lesz úr e föld felett És az se fáj, hogy én már nem leszek!
|